Kóspallagi
(nyers)
Csipkekrém

A Börzsöny mélyéből.

- Kóspallagi (nyers) Csipkekrém

 

A csipkebogyó (Cynosbati pseudofructus (cum seminibus)) a különböző csipkerózsa fajok gyógyhatású áltermése. A rózsafélék családjába (Rosaceae) tartozó nemzetség 100 faja az északi féltekén és a trópusi hegyekben él. A megjelenésében nagyon változó gyepűrózsa (csipkerózsa, vadrózsa – Rosa canina L.) európai faj.

Az emberi szervezetre gyakorolt rendkívül kedvező élettani hatás tekintetében azonban teljesen közömbös, hogy melyik fajjal van dolgunk.

A csipkebogyónak elsősorban a rendkívül magas C-vitamin tartalma figyelemre méltó, továbbá a P-, K-, E-vitamin tartalma, valamint karotin és antocianin tartalma jelentős. A C-vitamin az emberi szervezet számára az egyik legfontosabb vitamin. Napi bevitele irodalmi adatok szerint a minimum 60 mg-ot el kell, hogy érje. Egy átlagos munkát végző felnőtt szervezetének napi C-vitamin szükséglete 200 mg, de ez az érték elérheti az 500 mg-ot is. A C-vitamin tartalmat tekintve tehát a napi átlagos szükségletet figyelembe véve almából 3,3 kg-nyi mennyiséget kellene elfogyasztanunk egy nap. Narancsból közel 0,5 kg-ot, megfelelően gyűjtött és feldolgozott nyers csipkekrémből viszont mindössze kb. 20 g-ot. Ez alig több mint egy teáskanálnyi mennyiség.

A csipkebogyó rendkívül pozitív élettani hatásait nagyon sok irodalom említi, nem hiába a csipkebogyó több gyógyszerkönyvben is hivatalos.

Éppen ezért könnyű belátni, hogy a csipkerózsával egy olyan természeti kincs kerülhet a kezünkbe, ami mellett -ha eddig elmentünk is- meg kell állnunk, fel kell emelnünk, és úgy kell kezelnünk, hogy minden egyes mozdulatunkkal egy lépést tehetünk az egészségesebb emberi élet felé.

Felhasználása rendkívül sokrétű lehet, minden része feldolgozható, környezetet szennyező mellékterméke nincs. Kevesen tudják, hogy magjából csipkebogyó olajat is készítenek, mely csökkenti a sebek hegesedés utáni nyomait, használják még nap perzselte bőrre, a nátha miatt érzékennyé vált orrkörnyékre, vagy az apró ráncok kezelésére, csökkenti a hajszálerek sérülékenységét, így késlelteti a bőr öregedését. Felhasználják még más olajokkal keverve testápoló szerekhez (arcpakolás, szemránckrém stb.) Gyorsan avasodik, ezért csak frissen készítve használják, vagy tartósító szerrel áll el néhány napig.

Mint minden más zöldségnél, gyümölcsnél, úgy a csipkebogyónál is igaz az, hogy vitamintartalmuk legjobban nyersen fogyasztva őrizhető meg, hőkezelés hatására, egyéb közismert élelmiszeripari/otthoni-konyhai feldolgozásuk során nagy részük elbomlik.

A Kóspallagi (nyers) Csipkekrém-et nem csak az egészségmegőrzés, az immunerősítés és a nátha megelőzése miatt érdemes fogyasztani, hanem azért is mert........ nagggyon finom!

Talán éppen azért mert nagyon finom, hajlamosak lehetünk arra, hogy többet torkoskodunk belőle a kelleténél. Ajánlatos szem előtt tartani, hogy a huzamosabb idejű mértéktelen fogyasztásnak is megvan a veszélye.

                                       

 

 

A mértéktelen Kóspallagi (nyers) Csipkekrém,

                                   avagy

a mértéktelen C-vitamin fogyasztás veszélyeiről

 

A C-vitamin (aszkorbinsav) egy vízben oldódó vitamin, mely azért fontos, mert a zsíroldékony vitaminokkal szemben nem halmozódik fel a zsírszövetben, hanem a felesleges mennyiség a vizelettel távozik, így nem lehet túladagolni.

Arra viszont oda kell figyelni, hogy a C-vitamin a szervezetben kémiai anyagokká (oxaláttá) bomlik le, és ez ürül a vizelettel. A vesekövek háromnegyede kalcium-oxalátból áll, így emiatt mégiscsak gátat kell szabni a mértéktelen (napi 200 g-ot meghaladó) Kóspallagi (nyers) Csipkekrém fogyasztásnak, avagy a (napi 4 g-ot meghaladó) C-vitamin fogyasztásnak.

 

 

 

 

- Kóspallagi házi méz

 

Szeretem és érdekesnek tartom ezeket a pici rovarokat. Részemről olyan ez, mint a „megfogni a megfoghatatlant”… . A mézemet (házi méz és nem termelői méz) szándékosan különböztetem meg az elnevezésében.

Hogy miért? Mert a legtöbben, akik megkóstolják mézemet sűrűbbnek, ízletesebbnek tartják, mint az ugyanolyan fajtájú máshonnan beszerzett mézet. Ennek okát sikerült megfejtenem. lásd a lenti idézetet, Dr. Örösi Pál Zoltán „Méhek között” (berkeken belül- a méhészek bibliájából).

 

271. old, 3. bek.

A korán elvett méz silány. Sokszor eltartani sem lehet, mert olyan híg, hogy az erjesztőgombák elszaporodnak benne, és megerjesztik. Nádcukortartalma is nagy szokott lenni. A méhészt hamisítás gyanújába keverheti.

 

323. old, 2. bek.

„Mennyiség és minőség. A vándorlás gyarapítja a méz mennyiségét, de nem szolgálja mindig a minőséget. Vándorméhészeink sokszor éretlen, híg mézet pörgetnek. A mézet korán elszedik, bár nagy kaptáraikban van még hely, de üres mézkamrával biztosabban, könnyebben és a kisebb súly miatt olcsóbban vándorolhatnak tovább más legelőre. Az is gyakori, hogy messziről és rövid időre utaznak méheikhez, akkor pedig idő és költség kíméléséből kénytelenek befejezni a pörgetést, bár mézük egy része éretlen. Ma még nem mindig tudjuk egyeztetni a többtermelés követeléseit a minőségre törekvéssel. A vándorméhésznek is iparkodnia kell, hogy méze kifogástalan legyen. Szükségből többféle méz keverésével (kiegyenlítéssel) javítsa mézét.”

 

A viszonylag kis pergetőmnek köszönhetően kaptáronként pergetem a mézet és a pergető ürítése közvetlenül az üvegbe történik. Vagyis még azonos fajtájú mézeknél sem alkalmazok kiegyenlítést……. és betartom a mester tanítását, a minőségre koncentrálva.